A temetőben egy csöpp hant alatt
Két apró testvér, némán alszanak.
Zöld deszka sírjuk, kis kert az egész,
Bús violájuk a kék égre néz.
Mellette pad van, hol pihenni jó
És hallani, hogy riog a rigó.
S az élet felé nézni szelíden,
Mely zakatol, mint néha a szívem.
Itt a halál is árvácskavirág
És boldog béke völgye a világ.
Az élet álom, bús, rövid varázs
És víg majális a föltámadás.