Az álom vonata befűtve,
Már indul ködön, síron át,
A zord jelenből menekülve
Keresi elhagyott honát:
Megy, zakatol a drága múltba,
Mely északfénnyel várja már,
Ó, régi versek háborúja,
Száz égbenyúló - kártyavár!
Megyünk, poroszkálunk az éjben,
Várad szent éje, mámoros,
Fölzendül vén ivók zenéje,
Hol a magyar bánat toroz.
Adyval állunk ősi vártán
S új barikádon: dúl a harc,
S a fajtánk balga pusztulásán
Jövőbe sír az új panasz!
És Léda jő és Anna is vár
S borunkban könny és vér ragyog,
Álmunk dicső és sorsunk hitvány,
Költők vagyunk mi s magyarok.
A temetők megállj-t riadnak,
Fejfák között visz már csak ut,
S vonatunk véres virradatban
Egy óriás, bús sírba fut!