Tudtam, hogy Rómeótól messze estem
S hogy Casanova nálam szebb legény
S Cleopátrákat nem hat meg szerelmem,
De most Dantével mondom: Nincs remény!
Mert ó barátom, e szép őszi esten,
Mely napnak hosszú s élménynek kemény,
Leábrázoltál gyorsan, ihletetten,
Bús életem kávéház szegletén.
Hát jó, elszenvedtem én hősiesen,
Hogy Anna, Vilma s Anna (No. 2) ne szeressen,
Hisz költő volnék, slemil és magyar,
Kissé zsidós bár és kissé kabar,
Mégis azt mondom és ez gentlemanlike,
Mit Fausztnak Margit, hogy: Szeretlek Henrik!