Itt nyugszanak örökre egymagukban,
Várják az angyalt, aki trombitál,
A nép tovább él és hódít a munka,
De nem kel fel a császár és király!
A régi város új időkbe indul
És új zászlókat lenget új tavasz,
Ők nem mozdulnak többé sírjaikbul,
Melyet a bús enyészet behavaz.
Mily kis helyen megfér a nagy dicsőség,
A hatalom, ha gazdája nem él
És nem kell néki semmi pompa, őrség,
Mely más erőnek más nótát zenél.
Halott cézárok: én megyek a napra,
Szabad jövőbe, mely nekünk ragyog,
Élő tömegben boldogan haladva,
Mert rabok voltunk s nem leszünk rabok!