Engedjétek hozzám a kisdedet mind,
A gyermeket, az ifjút, aki jő,
Kinek szeméből még a jó remény int
S kit vár a jobb, az eljövő idő.
Kinek szívében még virágos éden
Friss harmata és dús illata van,
Ki járva füstös és ködös vidéken,
Még aranyos derűs és vágytalan.
Hadd lássam kék s bársony tekintetükben
A víg napot, a távoli tavaszt,
Mely ott kereng még az azúros űrben,
Ó vártam és hiába vártam azt.
S hadd fogjam én szelíd körtáncba lépve
A kezüket, mely ég felé repes
- S majd síromon dalolva és zenélve
Üzennek, ha örökre este lesz.