Az újságban volt: Varga Mancika Lámpát tisztított. Mostohája mondta, Hogy olyan fényes legyen, mint a nap S oly tiszta az üvegje, mint a kristály.
És Mancika remegve fogta kézbe A síma hengert, mert a mostoha Kegyetlen volt, akárcsak a mesében. És így esett, hogy reszkető kezéből
Az üveg kiesett s ezer darab lett. És ekkor Varga Mancika halálos Ijedelemmel és szomorúsággal Maga elé meredve nézte, nézte
A szörnyű kárt, a rettentő csapást És elsötétült tört lámpása láttán Egész világa körülötte és ő Szép csöndesen s nagy gyorsan leemelte
A polcról azt a homályos palackot, Melyben zsírszóda volt s kiitta sebten. Az újságban volt: a Rókusba vitték, Hol már eszméletét nem nyerte vissza
S reggelre egy jobb létre szenderült... ...És akkor szállni kezdett hófehér, Fénylő szárnyakkal a felhők fölött, Nagy messze, mélyen elmerült alatta
A nyomorúság és a mostoha, A külvárosi szürke bérkaszárnya A tüdővész s éhség áristomával, Hová a nap még délben sem tekint be.
S egyszerre csak nagy, tiszta fények égtek, Amerre szállott, ragyogó magasság Fogadta, eddig nem hallott zenével. A jó Isten maga vezette kézen
És szólt: Ezek az én lámpásaim, Ezeket nem kell tisztogatni. Mindig Itt fényeskednek felhő, gyász fölött. Válassz közülök egyet, Varga Manci!
És Varga Manci választott egyet S mikor a fényes lámpást kézbevette, Az elkezdett káprázatos dicsően Tündökleni és melegíteni,
Mint csak a jóság és a szeretet, A részvét és az irgalom a szívben.
Cookies on Poetry Cove