Skip to content
1883–1937

Innominata

Gyula Juhász

Egy ismeretlen, névtelen leány Azt írta nékem: látott és szeret. De találkoznunk nékünk nem lehet. Sokszor tűnődöm rajta: milyen ő,

A mosolya, a szava, a szeme S beszélgetek a távolból vele. Fiatal lány, szerettem én nagyon, Adtam szívet, hitet, vágyat sokat

S hiába volt száz égő áldozat. Miért szeretsz? A bánatért talán, Mely férfilelkemből lelkedbe tör S miért szaladsz meg bánatom elől?

Jó tudnom azt, hogy valaki szeret S keresem szemek mélyén szerteszét Szerelmed angyali üdvözletét...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Innominata · Gyula Juhász · Poetry Cove