Finom füvekre, kékellő virágra,
Szép ibolyákra gondolunk mi négyen,
És úgy ülsz itt, a kávépalotában,
Mint ibolyácska, mohos fák tövében.
(Terescsényi)
Aranynak hamvas, árnyalt barna színe
Meleg foltokká mélyül a hajadban...
Ó, merjem-e leírni?... szív a szívre
Vonhatlak-e majd egy szent pillanatban?
(Gács)
Szegény, szomorú költője a vágynak,
Bús muzsikása bánatnak az éjben,
Holdamnak nézlek, hova árva, fáradt
Panaszom fölszáll és fájó reményem.
(Juhász)
Onnan tekints rám, fáradt vándorára
Az életútnak; enyhülést remélek
Én, aki járom, csudát várva-várva
A biztatástól: „Nézz rám: szép az élet!”
(Magyar)