Az élet mámorában
Jönnek keserű órák,
Nagy kijózanulások,
Szerdai szürkeségek,
Szörnyű hiábavalóság.
Opálos színű tájak
Egyszerre ködbe vesznek,
Elmúlnak délibábok
S az utcán és a szívben
Parádé nélkül temetnek.
Ilyenkor várni, hinni,
Megállani keményen,
Egy dalt dúdolni büszkén,
Be római vitézség,
Ó be gyönyörű érdem!
Ekkor leszünk mi hősök,
Méltók az új dalokra,
Méltók az új időkre,
A boldog, a győztes, a békés
Jövendő megváltó csókra!