Szobor, csodállak és remegő kezem
Lágyan simítja vállaid vonalát,
Fehér karodra forr ma csókom.
- Evoe, Vénusz Anadyomene!
Szobor, te gőgös és tört, miként e szív,
Mely tűnt aranykor álmaitól beteg
És lemondásoktól vonaglik,
- Evoe, Vénusz Anadyomene!
Szobor, álmodtam rólad egy életen
És dallamokba törtem a vágyakat,
Csókod nekem csak dalba termett.
- Evoe, Vénusz Anadyomene!
Szobor, kerestem mindig az arcodat,
Egy mosolyodra vártam, ó Szerelem,
Te márvány voltál, tört maradtál.
- Evoe, Vénusz Anadyomene!