Ha meghalok - a csönd oly nagyszerű, -
Elhallgat e világi tájakon
Egy fájó hegedű.
Egy hegedű, mely - boldog emberek -
A végtelen, reménytelen borút
Zengette meg.
A bánatot, hogy nincs igaz öröm
És nincs igazi vágy, mely teljesül
E vérkönnyes rögön.
A bánatot, mely legszebb mégis itt,
Mely borban, kéjben bíbor, isteni
Virágként kivirít.
Ha meghalok - a csönd az én hazám, -
Akkor fogok én élni, győzni majd
Igazán.