György úrfi, hej, legény a talpán, Ó ez a talp, súlyos nagyon, E fontos fejedelmi talppal, Rúgott egy hű szolgát agyon!
E jólirányzott talp a szerbnek A talpköve és támasza, E talp írta a talpra szerbet, Ettől rúgott a szerb haza!
De jaj, kevés ideig húzta Gyuri a talp alá valót, Kihúzták a gyékényt alóla S menesztik az alávalót!
György úrfi hej, szalad a talpán, Talán a fűbe is harap, Talpa alatt mélyen megingott A szilárd erkölcsi alap.
György úrfi megy már a fenébe, Hol fészke lesz és álma lesz, Tolsztoj Leo: Háború s béke Majd lelki olvasmánya lesz.
Mert Gyuri talpig férfi ám, de Szegénynek egy hibája van, Hogy talpa, az szigorú kissé, Szigorú s igazságtalan!
Mi a morál e kis esetből, Amit le kell szűrnöm nekem, Mi az, amit arany betűkkel Hozzáfűz a történelem?
Talán valami aforizma Vagy egy paradoxon talán? Én azt hiszem, hogy egyelőre Éljen a béke és - Japán.
Egy bizonyos, hogy talpra állott A börze, mert György elszaladt, S egy talpalatnyi kis reményünk Országos lőn egy nap alatt!
Hogy mit hoz a jövő? Ki tudja? Nunc est bibendum, annyi szent, Mert György eggyel szaporította A nagy szerb sertéskivitelt.
Cookies on Poetry Cove