A szürke unalom barátcsuháját
Fölvenni és letenni mindenik nap,
Az elgyötört vágy egyhangú imáját
Hadarni mindig, míg ajkunk kiszikkad.
A régi szerelem foszló ruháját
Csókolni mindig és víg álmainkat
Temetni mindig, mint hervadt apácák,
És látni fát, hol új virágot ingat
Új tavasz és érezni a vidámság,
A szépség és erő gőgös világát,
Mely meg se látja a jó, bamba árvát
És eltapossa rongy játékainkat!