Imádtam mindig a művészetet
S lelkem gyönyörrel hintázott örökké
Hullámain a klasszikus zenének.
Beethoven, bár Bécs adta, elragad,
S Wagner, bár lelke német, elvarázsol.
Hiszem, hogy a művészet tiszta vallás,
Melynek nemes, hódító kultuszában
Szövetséget köt minden érező szív.
- Csak egy zenét nem állhattam soha,
Csak egy zenét, amelytől lomha vérem
Arcomba szökken s szégyen és harag
Kettős villáma cikázik szememben.
Csak egy zenét, amelytől szörnyű rémek
Tolulnak égő agyvelőmbe rögtön;
Bitók, bitók és hóhérok s lakájok!
Ó szép e zene, mondják. Ámde szebb
A tört sóhaj a haldokló ajakról,
Amely szabad hazáért száll az égbe!
S bár klasszikusnak mondjad e zenét,
Összhangját rontja a halálkiáltás,
A puskadörgés, árvák, özvegyek
Hangos keserve és - a síri csend is,
Amelybe egykoron beléveszett!