Boldog, ki büszke bronzban,
Merev márványban, ércben
Mámort és életet gyújt
Prometheuszi szépen.
A rózsák elvirulnak,
A szívek is kihűlnek,
Elzeng az éjbe hangja
A földi hegedűknek:
Márvány és érc mosolygón,
Némán tovább ragyognak,
Új rózsát, új babért fon
Fénylő fejükre a holnap!