Mindent elosztok köztetek, szegények.
Tiétek mind, ez élet és e lélek.
Mindent csak nektek, szívvel és egészen,
Tiétek álmom, vágyam és reményem.
Tiétek hitem, hogy jó az ember
És a reményem, hogy jobb is lesz egyszer.
Tiétek a szerelmem, bús, halálos,
Mely értetek vért és igéket áldoz.
Tiétek voltam, amikor fogantam
Tisztes szegénység szent ölén. A dallam,
Mely bennem legelőször tört fel,
Együtt sírt és vágyott a szenvedőkkel...
Mindent elosztok köztetek, szegények
És egy dicső remény pusztáin élek:
Hogy a jövendő boldogabb és szebb lesz,
Méltó dalomhoz és méltó hitemhez.