A szegénységem kincsét, árva kincsem
Ne bántsa senki, ezt kérem szeliden:
Hogy nyugodt szemmel nézhessem az égnek
Panorámáját, amíg búban élek,
A csillagok nagy tűzjátéka fényét,
A hold világát, e szép, égi békét,
Viola felhők bárkáit az estben,
Amint rajtuk a semmiségbe lebben,
A füzesek mély bánatát az éjben,
Nyárfák ezüstjét fekete fehéren.
Mindent odaadtam nektek, ami szép volt,
Versekbe szőttem. Életem ezért volt.
Enyém csak egy nagy honvágy, méla, csendes.
Ne nyúljatok a meztelen szivemhez.