Mint karcsú pálma áll a tünde színen
És mosolyog és sír, oly kedves ő
És vágyakat költ a poétaszívben,
A szerepében mindig szerető.
Az ajkán ott susog Júlia vágya
És ott zokog Cordélia baja,
A költészet és élet bűve, bája
És mint sötét selyem, ragyog haja.
Ifjú színésznő, versek hegedűje,
Még benned él a művészet derűje
És a siker még jegyesed neked.
Élj és ragyogj, hódítva szíveket,
De ne feledd, hogy múló mind az álom
S legszebb szerep, ha hű kar áldva átfon!