Az örök ég alatt örök nyugodtan
Most álmodik a vén falu a porban.
Házak fehérje szinte ég a napban,
Torony pirosa a kékségbe harsan.
Disznók hevernek meleg sárba túrva,
Ó állatok mély, boldog mélabúja!
A napraforgó dús méhét kitárja,
Mint Danae az arany napsugárra.
A dombon egy lány, mint a barna bronz áll,
Nyerít egy kanca a nagy itatónál.
És turbékolnak a párzó galambok
S a temetőben virulók a hantok...