Skip to content
1883–1937

Esők után

Gyula Juhász

Esők után, melyek borúba vonták A házakat és lelkeket, Ha nap derül nyugatnak horizontján, Oly csodálatosak a fellegek:

Aranyban égnek és bíborban égnek S az alkonyatba hulló messzeségek Úgy tündökölnek túlvilági szépen, Hogy szinte fáj a ragyogó azúr.

Az életem most épp így alkonyul: Minden borúján túl fények remegnek S mit gyász és vád ezer esője vert meg, A lelkem, mint dómok arany keresztje,

Úgy néz a földre, a nagy cinteremre.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Esők után · Gyula Juhász · Poetry Cove