Nem jártam én Párizst soha
És Velencében nem szerettem,
Magyar tájak pora, moha
Temetett el szép lassan engem.
Nem láttak márvány paloták
És nem hódoltak úri népek,
Szűkös sikátorok során
Hirdettem hittel én a szépet!
A jegenyék testvére én,
Zokogtam a magyar viharba
S a hant alá úgy térek én,
Mint a mag, mely kihajt tavaszra!