Skip to content
1883–1937

Epilógus [2]

Gyula Juhász

Még egy ujjongó éneket próbálnék, Mielőtt végképp elföd a nagy árnyék, Egy dalt még, melyben ott zengene minden, Mi szép volt, nagy volt én tűnt éveimben.

Egy dalt akarnék, melyben tiszta, bátor Hangon, - szegény haldokló gladiátor, Elzengeném a Sorsnak, hogy ki voltam Baljós csillag homályán, eltiportan.

Egy dalt szeretnék, melyben megköszönném, Hogy elsöpörsz bár, ősi, büszke törvény, Hogy összetörsz bár, Peer Gyntjét a vágynak S idő előtt vetsz hűvös síri ágyat:

De mámort adtál, de éneket adtál, De tavaszom volt, szebb minden nyaraknál, Volt egy Anyám és egy Annám s kerestem Valami szép összhangot életemben:

Ezt nem találtam, gyáván és erőtlen, Világok harcán pajzsom összetörtem. Kik bízva, győzve tovább énekeltek, Egy sóhajt küldjetek az elesettnek!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Epilógus [2] · Gyula Juhász · Poetry Cove