Skip to content
1883–1937

Epilógus [1]

Gyula Juhász

A vágyak bágyadt hegedűjén Gyászindulót húzok neked. Fáradt ujjakkal, tört vonóval Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak A horpadt öblű hegedűn És könnyeim, az eltitkoltak Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom És szívem belétemetem, Most olvad, mint a gyöngy a borban, Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén Elhal a legszebb nóta ma, Örvénylő mély tenger-szemedbe Szédül utolsó dallama!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Epilógus [1] · Gyula Juhász · Poetry Cove