A magyar éjben újra fölzokognak
Siralmaid s a véres századoknak
Minden keserve ott él énekedben.
Lantos Sebestyén nézz le ránk a mennyben:
Taníts bennünket hinni és remélni,
Komor világban víg jövőnek élni!
Föl magyarok, testvérek,
Zendüljön régi ének,
Új gyásznak hangja szóljon,
Mint hit harangja kongjon
És zúgjon, mint ítélet,
S legyen zenéje élet:
Mert élni akarunk mi,
Dicső magasba jutni,
Hol újra nagy nevünk lesz
És boldog ünnepünk lesz
S egész világ csodálva
Tekint magyar hazánkra!
De addig is esengve szálljon égnek
A magyar éjben virrasztón az ének,
Tinódi Lantos szárnyas lelke küldje
E nagy borúból az örök derűbe,
A magyar Isten trónusát elérje
S legyen győzelmes himnusszá a vége!