Tiszta, szelíd lelkét csöndben ringatta az alkony,
Egy volt ő s a mező, benne a róna dalolt,
Mások a parlagról büszkén magasodtak az égnek,
Ő a magyar föld méla porába hajolt.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Endre Bélának sírjára · Gyula Juhász · Poetry Cove