Lelkem ma sétál régi városokban,
Hol ifjú voltam és szomorú voltam.
Tavaszi fényben vár a drága Várad,
Hol Annáért volt szép a dal s a bánat.
Némán borongok az öreg Pozsonyban,
Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam.
A csöndes Léva holdas udvarában
Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam.
A nyárutói gazdag Újvidéken
Egy hervatag kert visszhangozza léptem.
A messze, árva Szigeten, a parkban,
Egy fát keresnék, hol szívet faragtam.
Szelíd domb alján szomorú Szakolcán
Vidéki bánat föllege hajol rám...
Lelkem ma sétál tűnt utcák nagy éjén,
Vezet az emlék, pislogó lidércfény.
Vezet a vágyam és vezet az álom
S csak temetőknek kapuit találom.