Sírt keresek most a temetőben,
Hol egy öreg cimbora pihent meg,
Kivel régi, boldogabb időkben
Gyakran jártuk ezt az ősi kertet.
Május volt a földön és szívünkben,
Dúdolt bennünk könnyű, enyhe mámor,
Muzsikált a szentek hegedűje
Eljövendő szebb és jobb világról.
Úgy ujjongott lelkünkben az élet,
Sírok ormán az egekbe rontott,
Vágyaink a kikeleti fényben
Kigyulladtak, mint a csipkebokrok.
Most ő némán fekszik, karba kézzel
S várja, hogy majd én is idetérek,
Míg fejemre ráhajol az éjjel
S szállanak a szürke denevérek.