Ha én lassú lóvonatot látok,
Mindig búsan ülök föl reája,
Mert elfog a pálya elején már
A hanyatlás melankóliája.
Rajta szállni látszik az idő, de
A ló éppen nem látszik ám szállni,
Ellenben minden percben kiáltja
A kalauz: Leszállni, leszállni!
Testvéreim, fogadjátok szómat,
Ne üljetek föl a lóvonatra,
Csak toljátok szép csöndesen hátul
S elindul, ha Isten is akarja!