Mikor a kéklő éjszakába nézek
És álmodik a vergődő világ,
Úgy érzem én, hogy minden könny és lélek,
Az éj, az asszony, álom és virág.
És régi táncok ütemére dobban
Fájó szívem és eltűnt arcokon
Méláz a lelkem és érzem titokban,
Hogy csillag, sors és lélek egy rokon.
Most valahol párizsi palotában
Anatole France virraszt együtt velem
S egy nő égő rózsával a hajában
Szívemet csókolja szerelmesen...