Vándorlegény a téli ködben,
- Mert köd előttem, köd mögöttem -
Az ország útján baktatok tova,
Az Isten tudja meddig és hova?
Az Isten, az még nem hagyott el,
Hitem egészen nem fogyott el,
De jaj, reménység nincs már rég velem
S kifosztott még a régi szerelem.
Dúdolgatok, de csak magamnak
S nótáim, mint pápista varjak
Szállanak élet és halál felett,
Fekete varjak, szürke fellegek.
Vándorlegény a téli ködben,
Sok csárda alszik már mögöttem,
Egy útonálló majd csak rámtalál,
Öreg zsivány, vén cimborám, Halál!