Fekete-zöld babérfák terhe
Hatodik éve hull sírodra
s nem némúltál el, Ady Endre,
De zendülsz távol századokba!
Illés-szekéren szállsz fölöttünk
Montblanc-tetőnél magasabban,
Magányosan s ez árva földrül
Himnusz, sírás, utadra harsan.
Most téged illet a dicséret,
Ki értünk vívódtál, daloltál
S akartad, hogy a magyar élet
Éljen s érette sírba rogytál.
Mit adjunk, éneket, virágot,
Babért, méltót dicséretedre?
Elmúlnak országok, világok
S te élsz, te győzöl, Ady Endre!