Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.
Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.
Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.
Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.
Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.