Nagy meseországból jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem,
Ifjú és agg, asszony és lány,
Hallgassatok szépen énrám!
Múlt ködében falu épül,
Régi költő jó kedvébül,
Ki száz éve jött közétek,
El nem múló dicsőségnek.
Ezt a falut ő emelte,
Benne vígan él a lelke,
Pajzán kedve szivárványa
Ragyog régi kúriára.
Kuruc itten minden ember,
Dacol sorssal, szerelemmel,
Nyakas, büszke, no de végül
A párjával csak megbékül.
Urak! Hölgyek! Jó közönség!
Még egy cseppet várni tessék,
Magyar falu délibábja
Valóság lesz nemsokára.
Mit Petőfi álmodott rég,
Vén kúria felragyog még,
Ősi virtus újra éled,
Mert örök a magyar élet!