Művész, sötét virágok édenében
Szívedbe mérgek illatát szivó,
Te túl a vágyon, emléken, reményen
Azt hirdeted: mámorba veszni jó.
Halálos szépség minden itt a földön,
De minden szép, mi él, múl és dalol,
A bús darázs a hullán s a gödörből
Jácint pompája nyit a sár alól.
Sötét, beteg virágok édenében
Fekete pillangó a bánatunk,
De részegülhetünk és szállhatunk!
S ha őrület hull homlokunkra, mégsem
Hiába volt dac, gőg - örök nyugodtan
Az ige él a márvány verssorokban.