Száguldó sorsom ablakából
Tűnő határra néz szemem
S reménytelen tekintetével
Időz elszálló réteken.
Ó rétek, rétek, régi rónák,
Ó elvesző idők, terek,
Húnyó valóság, hulló rózsák,
Küllőnk a végtelenbe zeng.
Száguldó sorsunk ablakából
Kezünk örök búcsúkat int.
Ó vágyaink: hervadt virágok,
Ó örömök: holt húgaink!