A mesejáték véget ért örökre.
Nem zeng az erdő, elfogyott a hold,
Az ifjúságom elveszett a ködbe,
Ez a pacsirta már, mely most dalolt.
Elmégy te is, Robin pajtás az éjben,
Isten veled, kis, kedves, víg kobold.
Talán még rád találok a regékben
S meg is siratlak, én vén, bús bolond.
Oly szép is volt ez a nyáréji álom.
De Hermiát ébredve nem találom,
Hozzám bűvölni nem bírtad te sem.
Isten veled, Puck, pirkad már a hajnal,
Menj mustármaggal, dallal és kacajjal,
Az álomfüggönyt már leengedem.