Kövéren áznak a komor barázdák,
A hantokon a záporszem kopog,
A fakeresztek gyökerét kivájják
A nagy esők, borús vakondokok.
A bronz rozsdállik és mállik a márvány,
Hulló levél zúg, őszi förgeteg,
Tenger vizet hány a csatornasárkány,
A korhadt fejfa sárba hempereg.
A varjak fázós ázottan kerengnek,
A süppedt sírok, mint dőlt búzarendek,
Miket rohadni hágy a háborús gyász.
De lenn, fekete éjben, földi mélyben
Örök nyugodtan és örök fehéren
Pihen a pandúr és a lesipuskás.