A jobb világról, boldogabb világról
Szavalsz, szavalsz, szent forradalmi mámor.
És egyre szürkébb lesz e szürke élet
És örömünk, mint vert had, messze széled.
És boldogságunk sápad, mint fogyó hold
És föld alá megy minden, ami jó volt.
Kivándorolni innen, ó de merre?
Elmenni, mint a felleg, tengerekre?
Mint a daru, ha ősz jön és ha köd jön
S valami messze, nem járt, tiszta földön,
Az Indiákon vagy a szűzi holdban
Mindent feledni boldog elhagyottan,
Véres kezünket csillagfény hűsébe
Áztatni és zokogni: béke, béke!