Beethovenhez

Örök hangok zenésze, borús titán, Beethoven, Ma egy világ siráma zendül fel bánatodban S ki mennyei derűben trónolsz mosolygva ott fenn, Nevedre egy világ bús szíve összedobban. -

A germán géniusz, mely benned csúcsra hágott, Veled győzelmesen bejárja a világot És ellen és barát egy testvér hangjaidnál, Melyek mély árja kéjt és kínt az égbe himbál!

Nagyságod ünnepén, mely tiszta és nemes fényt Sugárzik boldogan a nagy Emberiségre S széppé teszi a gyászt, dicsőbbé az erényt: Engedd, hogy egy babért fonjunk mi is e névre.

Beethoven, hisz neved szabadság és művészet S mi e két nemtőnek nevében íme néked Zenével áldozunk alázatos szerényen, A magyar muzsika ministránsaiképpen!

Jöjj el, jöjj el közénk, ez áhítat körébe, Miként az Úr leszáll az oltár asztalára, Nagy lelked zengjen és ujjongjon a zenében A fúvók és vonók fönséges viharában.

Epedjen és zokogjon és dübörögve szóljon Az Ember vágya és szerelme a vonókon És mint felhők közül a Nap kilép ragyogva, Örök vigasz derűjét áraszd a bánatokra!

Beethoven, ki a magasság és mélység sasa voltál, Világokat suhintó egyetlen szárnycsapással: Dicsőséged egébe tekint egy csonka ország S a sírok ormain köszönt ma muzsikával;

Mert emberi jogok, szabadságok, remények Nemes zenésze, nékünk testvérünk vagy s ha téged Ma ünnepel e nép is, magasztos, szent dalodban Rab milliók szívének egy vágya összedobban!