Ma szellemet idézek és a múltban Keresek hőst, aki jövőt jelent, Sivár időnk gyászától elborultan Idézem őt, a munkától nemest.
A munka hősét fogom énekelni, Ki terveket, célt és reményt adott, Aki tudott akarni, tenni, merni: A dolgozó és alkotó Barosst!
Engem nem szédít a kevély magasság, Hová halandót jó szerencse tesz, A vagyon és rang nem érinti lantját A költőnek, ki jobb jövőt keres,
De bármi polcon a valódi érdem Méltó dalomra, mely igaz, szabad, Barossban én most a férfit dicsérem, Ki nagyra tört és mindig jót akart!
Baross: e név gránitból és acélból Úgy döbben most elém: élő szobor, Kihez az olcsó jelszóktól alélt kor, Mint orvosához, elzarándokol.
Baross: e név ma azt jelenti: munka, Kitartó, lázas, lelkes és erős, Nézd, magyarom, bár sorsa porba sújtja, Haláláig hogy dolgozott e hős!
A haladás zenéje benne zengett És kattogott, mint vasúton a sin, Ha a vonat robog és a menetrend: Előre mindig; új kor utain!
Munkás magyar volt, aki telve lázzal, Józan maradt, mert tudta, mit akart S míg füstbe ment terv lett sokaknak álma, Ő fölszántotta a magyar talajt.
Igaz, hogy élte csonka, mint ez ország, Mely romjain most kezd új életet, De rajtunk áll és ez nagy, szent adósság, Hogy befejezzük, ami ránk mered!
Ó mennyi munka vár még, mennyi rom van, Költő, tudós, kalmár és iparos, Hány kézre, észre van szükség e honban, Hány férfira, ki méltó rád, Baross!
Szent lázad égjen mindnyájunk erében, Tört álmodat valóra váltani, Hogy fölépüljön gyászban, ködben, éjben Egy boldog ország itt, a holnapi!
A munka és tudás pillére tartsa, Alapja a megértő szeretet És akkor a jövő munkás magyarja Vígabban áldoz majd, Baross neked!
Cookies on Poetry Cove