A lámpa sárga lángja sápad,
A szürke füst lassan lebeg
S már látok boldog déli tájat,
Fantasztikus, új szigetet.
Az unt jelen spanyolfalán túl
Kitárul egy zengő világ,
Mely új vigaszt ujjongva árul
S mutat száz álom-Indiát.
Mily gyönyörűség így lebegve
Örvény, való, bánat felett,
Mint óceáni fellegek
És szállani arany egekbe
S egy résen át csak nézni őt:
Gonosz, silány, szép földi nőt.