Egy rab dalai mind, ezek a versek,
Ki börtönéből a jövőbe zengett.
Börtöne volt a régi, rút világ,
Innen röpíté vágyai nyilát.
Körötte bús rabtársai topogtak
Szűk udvarán a szürkülő napoknak.
De néha jött, mint távoli ígéret,
Valaki, aki bátran messzenézett.
Valaki, aki a lelkembe látott,
És látta ott az igazabb világot.
Ilyen voltál, te János. Ma neked
Zengem az első szabad éneket.