Megyek, megyek, a marsot dobolom
És ahová a zászló visz, megyek,
Míg vérem pereg és pereg dobom,
Míg várnak völgyek és várnak hegyek.
Kötelesség: fekete lobogóm
Utak porában komoran lobog.
Megyek, megyek, a marsot dobolom,
Míg elnyűvöm a lelket, a dobot.
De tarsolyomban, testvér, csöndesen,
Egy dal van, az én titkos énekem
És egy virág, az én piros virágom.
Ha majd az árok némán betemet,
A tarsolyomat a szívemre tedd.
A többi már meglesz: csönd, béke, álom.