Míg vígan folyt a harc, melyet szépsége árán
Heléna indított, az édes spártai
S míg égbe törtek a Skamandros árjai,
Az istenek hada csak messze nézte, várván.
Mikor Patrokloson már nem volt vért, paizs,
Mikor Hektort a por s a vér sötétre mosta
S a gyorslábú Pelid nagy homlokát taposta,
Végül megindula az Ég haragja is
S a gyilkoló Ares, a nyilazó Apolló,
A fenndörgő Zeus, a sántító kovács
Mérlegbe dobta mind a háború sorát
S hogy számos földi törzs lőn véres, puszta torzó,
Az égi istenek - míg torra szólt az ének,
Szerelmek és csaták nyilával visszatértek.