Emlékek éje, szállj le most reám!
A város alszik. A szívem virraszt,
Emlékek sírja, nyílj meg ó Szezám,
Emlékek éje, ó szállj ma le rám!
Először itt éreztem a magányt!
Mély udvar, fázón hányszor néztelek,
Míg távol tűzhely zsarátnoka várt,
Először itt éreztem a magányt!
Először itt éheztem. Ó igen,
Oly szép lett volna akkor a világ,
Oly fiatal volt akkor a szivem,
Először itt éheztem. Ó igen!
...Itt találkoztam utolszor Vele.
Az utcasor most elhagyott, sötét,
Arcomba vág a közel ősz szele,
Itt találkoztam utolszor Vele!