Szürke kámzsa, mely alól sötéten
Ismeretlen arc mély szeme ég,
Mint láng, melyet idő, messzeség
Nem olt el középkor éjjelében.
Szikár kéz, mely sárga pergamenre
Gőggel, mintha szekercét ragadna
És csatát vezetne vérviharba,
A foglalás tetteit jegyezte.
S gót betűk közt, gót ívek sorában
Érezte, hogy erő, támadás van,
Magyar erő és jövő zenéje!
S hiába szállt fölé gót ív éje,
Századok mély trombitája harsan
Győztesen a vén deák szavakban.