Pogány Gábor most, ó hozzád suhan e vers, fogadd,
Lelkem naponta száll feléd, ha jő az alkonyat.
Pogány Isten vagyok igaz, de még nem összetört,
Dalok szent légiója ád lelkemnek lágy erőt.
S ha unalom szürkén borong a rőt ugar felett,
Annál ragyogóbban ragyog Napom, a képzelet!
Gábor, Béla, Simon, Dezső jöttök fürgén elém
És nem vagyok már egyedül kis Iza Szigetén.
S a búsuló füzes között egy nagy árny tart velem,
A debreceni histrió, ki itt járt Keleten.
S ha e kopár Szigetről ő Margitszigetre ért,
Elérem én is tán - Párizst, nagy álmok szigetét!