Bár számosokra nézve témám
Egyáltalán nem jóleső,
Én megdalollak végre mélán
Nyári eső, folyton eső.
A randevún, igaz, elázik
És náthát kap a szerető
S a vendéglő pang óriásit,
De te csak essél, ó eső!
A kávéházi oleander
Növésére oly kedvező
S a munkádra is, ó beamter,
Hasznos a rendszeres eső.
És ilyenkor nő meg a téma
S a véna most búvik elő,
Most méla lehet a poéta,
Hisz übercihert visel ő.
Tanúm rá Puskin és Longfellow,
Két előkelő tényező,
Sőt koronatanúm e vers, óh,
Hogy mily költői az eső.