A sírod körül gubbasztunk sötéten,
Virrasztunk a vak éjben s hallgatunk,
Kísértenek az új és régi rémek
És némaságunk legméltóbb dalunk.
Csak verseid suttogjuk néha fájva,
Hogy érezzük, volt egyszer élet itt
És higgyük, hogy nem sírtál tán hiába,
Hogy valahára megvirrad megint!