Nyugati csudákon felejtkezem néha,
De a szívem magyar, szilaj az és méla
És anyám a csöndes, rögös magyar róna
És a vérem mindig ütemedre dobban
Édes magyar nóta!
Idegen írások titkain merengek,
De azért testvére te vagy én lelkemnek
Sírvavigadó kedv, te magyar, te bátor
S mámoros leszek, ha könnyem harmata hull
Bús magyar nótáktól!
Szeptemberi éjjel hegedű szól váltig,
Fekete városban fehér torony látszik,
Magyar álmodások büszke fehér tornya.
Ó hegedőn, új hegedőn szóljon mindhalálig,
Szóljon csak a nóta!...